médiaped

egy a pedagógia TV-ben sugárzott műsor kifejtése

Tulajdonképpen az összeválogatott műsorok, mind már meglévő sémára készülnek csak a témakör változik, ez természetes a műfaji kötöttség ellenére szinte minden téma feldolgozható. Én egy olyan műsort fejtenék ki bővebben, melyet én javasoltam a műsorok közé való bevételre és őszintén szólva szívesen néznék egy ilyen jellegű műsort, bár be kell valljam, a fejemben kialakult ped.TV minden műsorát szívesen nézném az összeállított programok alapján.  

Ez a műsor az iskolákról szóló riportsorozat, melynek címe egyenlőre nincs, de témája az bőven lenne. Elképzelésem szerint egy kisebb riporter csapat járná az ország oktatási intézményeit kezdve a közoktatással, akár a bölcsiken és a felsőoktatási intézményeken is keresztül. A téma pedig az iskola képekben, és néhány tanári és diákoktól való beszámolóban történő bemutatása lenne. Természetesen, minél több időt és pénzt szentelne erre a ped.TV annál mélyebb képet mutathat a riportfilm az aktuális iskoláról. Azért tartanék rendkívül tanulságosnak egy ilyen sorozatot, mert így valóban mindenki tisztába jöhetne azzal, hogy pontosan milyen helyzetek is uralkodnak ma Magyarországon az oktatásban, és mely szélsőségek között mozoghat mindez. Úgy gondolom, hogy a rengeteg tanulság mellett, amit egy ilyen riport sorozat hordozhat, kutatások, törvényjavaslatok alapját is adhatná egy hasonlóan széleskörű feltérképezés.

Kusza mese

Elolvasva a mesét, úgy hogy az órán nem vettem részt, arra jutottam, hogy úgy születhetett a mese, hogy szavak voltak megadva melyeket bele kellett szőni a történetbe, a szavak többféle téma köré csoportosulása miatt lehetett ilyen a kusza a mese, az én elképzelésem szerint.

Véleményem szerint, mindenféle tudományos alap nélkül a mese akkor jó, ha elrugaszkodik a valóságtól, de mégis vannak benne elemek, melyekbe kapaszkodhat az olvasó, hallgató. Emellett az sem baj, ha van valamiféle történet és megoldás a mese végén, bár ezekhez nem ragaszkodnék szigorúan, ha a számomra élvezhető meséről beszélek.

A valós történet, monda, legenda, stb. műfajok azok melyek közel állnak a meséhez, de mégsem azok. Itt talán a valósághoz való erősebb ragaszkodás lehet a vízválasztó, míg mesének véleményem szerint szintén nem nevezhető a minden koncepció nélkül egymásután pakolt csodás, képzeletbeli képek, mozaikok, részletek egymásutánja sem. Itt fel is tennék egy roppant aktuális kérdést, hogy vajon az Alice csodaországban, vajon mesének mondható-e? Szerintem elgondolkodtató. A magam részéről úgy látom, hogy minél ügysebben lavírozik egy történet a teljesen elképesztő és elképzelhetetlen elemek valamint a valós alapok között, minél megfelelőbb módon, és arányban tudja ezeket vegyíteni, annál jobb a mese. Ezzel együtt mércéje lehet még a mesének és a mesélésnek a közösségi élmény is ahogyan átéljük a mese olvasás vagy hallgatás élményét. Úgy gondolom a közös mesélés remek módja a gyerekek „kikérdezésének”, hogy megtudjuk mi is jár a fejükben, hogyan is érzenek dolgokkal kapcsolatban, hiszen jól tudjuk milyen fontos fejlődés lélektani szerepe van a meséknek. A mese pedig azért kell, hogy jó legyen, hogy kellő képen élvezhessük azt, hiszen elsődleges szerepe mégis csak a szórakozás.

hat gondolkodó kalap

A problémamegoldás, konstruktív vitatkozás, egy új, számomra teljesen ismeretlen módját ismerhettem meg a hat gondolkodó kalap módszerének leírásában. Az én olvasatomban a lényeg, hogy az ember egyszerre egy oldalról szemlél egy problémát, illetve mindenki, aki társ ebben a döntésre jutási folyamatban egyszerre szemlél ugyanazon oldalról egy felvetést és egyszerre vált a szemléletmódok között.

Véleményem szerint ez egy rendkívül eredeti ötlet, bár biztos vagyok benne, hogy gyakorlást igényel, hiszen alapvetően nem választjuk el magunkban az érzelmeinket az észérveinktől, csak van, aki inkább egyikre van, aki inkább a másikra fogékony. Ezzel együtt nagyon konstruktív, hatékony ötletnek tartom és nem csak problémamegoldó módszernek, de személyiségfejlesztő „játéknak” is megállja a helyét, hiszen egy ilyen technikával olyan oldalát is nézhetünk dolgoknak, amik amúgy elkerülnék figyelmünket. Nyitottságot, elfogadást és empátiát tanulhatunk belőle véleményem szerint.

Éppen ezért a pedagógiában igen eredményesen lehetne szerintem alkalmazni, minden olyan jellegű órán és témában, ami vitára bocsátható dolog. Hiszen mint olvashattuk a 2x2 nem vitakérdés. El tudom képzelni dráma, osztályfőnöki, történelem, magyar és egyéb humán jellegű órákon egy-egy téma, problémakör feldolgozásánál, továbbá osztályon belüli konfliktus megoldási módszereként.

légy érték átadó, ne lehetőség elvevő

A weboldal áttekintése közben számos gondolat felmerült, kavargott változott bennem a témával kapcsolatban. Az első, amit szerintem ki kell emelni, hogy tőlünk nyugatabbra például Amerikában az internet megjelenésével egy időben az ellenőrző szervek is megjelentek, pedig Amerika igazán nem a korlátokról híres, tehát nem kell megvárni, hogy tragédiák történjenek, megelőző lépéseket is lehet tenni, sőt jól tudjuk a prevenció mindig hatásosabb, mint a meglévő probléma kezelése.

Ezzel együtt nem értek egyet az egész kezdeményezéssel, egyrészt úgy gondolom, hogy miután az internettel és személyi számítógéppel ellátott családok száma rohamos növekszik, így nagy valószínűséggel nem az iskolákban zajlanak vagy fognak zajlani a jövőben az ilyen jellegű káros információ cserék.

Másrészről pedig azt vallóm, és ez nem csak internetezés, hanem az élet minden területét érintve így van véleményem szerint, hogy egy gyereknek nem attól alakul ki egészséges személyisége, hogyha „búra alatt őrizgetem”. Hanem attól, hogy olyan nevelésben részesítem, ami tisztába hozza őt az élet kártékony, veszélyes oldalaival és irányt mutatok arra tekintve, hogy ezeket hogyan lehet megelőzni vagy kimászni belőle. Hogy a koordinátor példájával éljek: szerintem az, hogy a gyerek feltölteni kívánt képét blokkolom már régen rossz, olyan értéket kell annak a gyereknek látnia, tanulni, megélnie, ami olyan tinédzserré, fiatallá teszi, hogy eszébe se jusson botrányos képeket feltöltenie magáról. Természetesen nem vethetjük minden elé a gyermekünket, hogy majd a saját bőrén megtapasztalja, kell a kontrol, de az én meglátásom az, hogy a legcélravezetőbb eszköz, ha önkontrollra gyakorlására tanítjuk meg a felnövekvő nemzedéket, melyet nem szoftverek ellenőriznek.

Végül pedig azt jegyezném meg, hogy bár nem vagyok egy hiper liberalista érzületű fiatal, de úgy gondolom, hogy ha az internetet is korlátozzuk, melynek a lényege a korlátlanság akkor valóban minden reményünk oda a szabadságra!

tweeeeeeet

Az alul közölt link egy olyan cikket takar mely tíz világot váltó weboldalt összeszedett. Számtalan érdekes látogatottsági sorrendet felállító cikket lehet olvasni, mely összegyűjti az oldalakat különböző szempontok alapján. De mitől is forradalmi egy weboldal, sok mindentől lehet az, de ahogyan lemérhetjük az nem más, minthogy mennyien látogatják, és hogy tud-e újat teremteni valamiben. Ezek alapján ennél a listánál frissebb, adekváltabb listákat is találhatunk. Továbbá meg kell, jegyezzem nem tetszett a cikk írójának hangneme és úgy érzem sajátmagával is gyakran ellentmondásba keveredett: (haldoklik a tv, de azért nézzük) továbbá azzal sem értek egyet, hogy egyre kevesebb forradalmi és nagy népszerűségnek örvendő weboldal jelenik meg. Szerintem ez nem igaz, hiszen ahogyan az emberek érdeklődése változik, úgy az őket kiszolgáló weboldalak témája, profilja is változik.

A tíz oldalból, amit a cikk szerzője felsorolt, vagy sorrendbe állított, bár nem tudni pontosan, hogy a rangsornak van-e jelentősége, és ha igen akkor mi a rendezési elv, én magam hatot jól ismerek a többiről nem hallottam. Ez a hat: a google, hotmail, twitter, facebook, eBay, Wikipedia.

Ezek közül a twitterről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni. Mint ahogyan azt a cikkben is leírták a tw egy rövid szöveges üzenet megosztására alkalmas weboldal. Véleményem szerint abban rejlik  a forradalmisága, hogy olyan jelleggel működik, mint egy óriási közös fórum, természetesen vannak benne témakörök, de ezek között mindenki nyíltan barangolhat és tulajdonképpen az adott topik legfrissebb híreit azonnal tudhatja, hiszen mindenki, aki a világhálóval kapcsolatban áll egyből töltheti fel ilyen rövid szöveges üzenet formában az újonnan szerzett információit. Így aztán a tw igazából egy nagy mindentudó, mindenhol jelenlévő ember elméjét írja le rövid bejegyzések formájában.

interaktívdigitálisinfókommunikációstananyag

http://sdt.sulinet.hu/Default.aspx?cid=8554fcda-b83e-4cb5-8851-96054c76be68

Az első link a Sulinet Digitális Tudásbázis elérhetősége lenne. Mégpedig azért, mert itt mindenféle tantárgyból találunk fent anyagot és ennek az oldalnak a célja tanárok és diákok digitális tananyag ellátása térítésmentesen. Tehát itt mindenki mindenhez hozzáférhet elvileg. Ezzel együtt azonban nem egy tanártól hallottam éles kritikát az SDT-vel kapcsolatban. Mélyen tantárgyból szegényes a felhozatal vagy nem használható vagy meglehetősen kezdetleges. Ennek ellenére szinte mindenki ismeri és használja is, tehát itt a helye.

http://www.ntk.hu/digitalis_tananyagok

A következő link a Nemzeti Tankönyvkiadó oldalát rejti. Azért választottam ezt az oldalt, mert itt egy viszonylag teljesnek ígérkező abszolút a tankönyvi alapokra épülő adatbázis van elkészülőben, habár még csak néhány tankönyvet digitalizáltak azonban, hogy minden tankönyvük felkerül, megtűzdelve sok-sok digitális kiegészítéssel, akkor elég komoly bázis lesz itt található.

http://www.mozaweb.hu

A mozaik kiadó egy speciális, digitális tananyagokkal foglalkozó oldala ez. Emellett párhuzamosan működik és használható a mozmap is, ami a tantárgyakhoz szükséges térképeket tartalmazza. A mozaweb egy rendkívül jól kidolgozott adatbázis, amihez szorosan kapcsolódik a Mozaik Kiadó valódi digitális tananyag bázisa, ami sajnos csak fizetség ellenében vásárolhatnak meg az iskolák. Ez úgy néz ki, hogy itt is a tankönyvek jelentik a tananyagok alapját, melyek rengeteg interaktív feladattal és szemléltető eszközzel vannak, megtűzdel és mindez épít az internetre és itt kerül a képbe a mozweb és a közöttük megjelenő hiperhivatkozások.

http://www.okm.gov.hu/kozoktatas/tankonyvkutatasok/elemzes-interaktiv

Ez a link egy kutatás eredményeit tartalmazza, mely kutatás arról számol be, hogy hogyan is áll ma Magyarországon a tankönyvkiadók által megjelentett digitális tananyagok tárháza, valamint milyen minőségben, milyen irányvonalakon haladva fejlesztik tananyagaikat a kiadók.

http://tanarblog.hu/

Az utolsó közölt oldal a részemről pedig a tanárblog. Ez a blog több szerzőt tömörítő rendszeresen frissített portál. Ha egy mondatban kéne összefoglalni akkor azt írnám róla, hogy minden amit az IKT technikák oktatásban történő alkalmazásáról tudni érdemes. A legjobb mégis az ebben a blogban, hogy gyakorló tanárok írnak azokról a rendkívül innovatív ötletekről, melyekkel óráikat- tanulóikat-tantárgyaikat feldobják.

tanár vagy több...

Az inspiráló tanárhoz kapcsolódó élményem, melyről beszámolnék, nem egy esetről vagy személyiségről, esetleg tanári hozzáállásról szól, hanem néhány borzasztóan beléimvódott mondatról.

A tanár, akiről beszélek a középiskolában tanított engem magyarra, nem állt hozzám túlságosan közel, bár módszertanilag véleményem szerint rendkívül innovatív volt, azonban a nevelésbe nem különösebben vetette bele magát. Mégis ő a legkiemelkedőbb „tanárélményem”, mert olyan megállapításokat tett, olyan megjegyzéseket fűzött hozzá, úgy összegezte egy-egy óra, egy–egy vers elemzését, hogy az valamiért az agyamba vésődött. Pedig nem tudtam minden esetben, hogy miről is van szó igazából, azonban ma, amikor megértem hozzá és valóban megértem miről szólnak azok a versek, a mondatok melyek azokon az órán tanulságként elhangzottak gyakran a fülembe csengenek, és jó tanácsként viszem őket magammal a magánéletemben.

Úgy gondolom, magyar tanárként nem kell ennél nagyobb elismerés.

Öt blogbejegyzés mely elnyerte a tetszésem...

http://mediaped2010-anita.blogspot.com/2010/02/reflexio-mrazik-julianna-mediapedagogia.html

Az első bejegyzés, amit belevennék, a mások jó ötösébe az Anita posztja lenne. Azért tetszik az ő írása, mert hasonló kérdések, elvárások fogalmazódnak meg a kritikájában, mint amelyek bennem is felmerültek a cikk olvasása közben. Anita hangot ad a benne felmerülő kérdéseknek, és rákérdez az őt érdeklő folyamatokra, valamint valódi kritikai szemmel tekinti a cikket, ami számomra az igényes olvasás érzetét kelti, ami a cél és a feladat lett volna.

http://bspte.blog.hu/2010/02/16/hiperliberalis_agyrem_nincs_fiu_es_nincs_lany

A következő poszt, Sanyi nem feladatként előírt posztja lenne. Elsősorban a téma a tetszik, hogy foglalkozott vele Sanyi, és írt róla a blogjában átlépve (kicsit elhagyva) a kötelező feladatok listáján. Magam is úgy vélem, hogy ha ilyen kijelentések, javaslatok hagyják el az oktatáspolitikával foglalkozók száját, akkor az mindenképpen említésre, megvitatásra kell, hogy kerüljön egy szemináriumi környezetben, de ha máshol nem is egy blogbejgyzés erejéig mindenképpen.

http://judgood.blogspot.com/2010/03/mindmeister.html

Judit bejegyzéséből sugárzik a lelkesedés, hogy megismerkedhetett valami újjal és ezt magáévá tehette. Ilyesfajta innovációra van szükség véleményem szerint amikor a tanári attitűdváltásról beszélünk. A legjobb azonban az Judit fogalomtérképhez való hozzáállásában, hogy lelkesedése nem fulladt ki egy ömlengő posztban, hanem más feladat megoldása során visszatért a fogalomtérkép készítő programhoz, hitelesítve saját írását.

http://judgood.blogspot.com/2010/03/tanar-szemelye-es-szerepe.html

A bejegyzés azért nyerte el a tetszésemet, mert tapasztalatokat is megfogalmaz, amik szélesíthetik a látókört, például a kéttanítós modellről alkotott véleményt tekintve. A bejegyzés tárgyilagos ám mégis gyermek közeli, felkeltette az érdeklődésem, szívesen kérdezném meg másról is a blog írójának véleményét.

http://mediaped2010.blogspot.com/2010/03/digitalis-tananyagok-eszkozok.html

Végül Honi blogjából választottam egy bejegyzést a digitális tananyagokról. Nagyon tetszett az összefoglaló és az érdeklődésem is felkeltette. Előnyösnek találtam, hogy több oldalról közelítette meg a digitális tananyagokat: egyrészt feltérképezett egy oldalt ahol minden tárgyból fellehető ilyen tananyag, közölt olyan oldalt is ahol, a digitális tananyagokkal támogatott oktatás módszereiről olvashatunk, egy digi. Tananyagokat fejlesztő projekt összefoglaló cikkét is közli, amiből értesülhetünk az ároldalról, nehézségekről is. Igényes sokrétű feltárása a témának ami ezt a bejegyzést megelőzi.

A konnektivizmus – MindMister/mind map

A konnektivizmus fogalom számomra kevéssé ismert volt, míg neki nem láttam ennek a feladatnak. (mentségemre legyen mondva, hogy a Microsoft Word sem ismeri :) ) Maga a szó, mint betűk kapcsolata jelentett számomra valamit és a legutóbbi feladat is közelebb hozott, hiszen megtudhattam belőle, hogy egy új rendszerszemlélet van kibontakozóban, de mint ahogyan azt említettem is nem érzetem az összefüggést a pedagógia tudományával.

Így tehát egészen egyszerűen rákerestem a „neten” a kifejezésre. Találtam is egy, véleményem szerint remek, összefoglaló cikket azok számára, akik tájékozódni szeretnének és tisztába jönni ennek a fogalomnak a helyével. Elsősorban, mint egy új pedagógiai paradigmát, emlegetik a konnektivizmus fogalmát. Másrészről azonban a technika és a digitalizáció, a világháló hívta életre.

A MindMister-fogalomtérkép alkalmazása nem jelentett problémát, bár még soha nem találkoztam ezzel a lehetőséggel/tanulási formával (a cikkekből kiderült, az egyik legegyénibb és eredményesebb tanulási formája ez a konnektivizmus szemléletének). Úgy gondolom az ikonok, alkalmazások használatát hamar kiismertem, még ha nem is vettem mindet igénybe a feladat megoldása során.

A teljesség és a tökéletesség igénye nélkül, megcsináltam a feladatot, jelenlegi tudásom alapján melyet úgy gondolom ebben a témakörben sürgősen bővítenem kell és fogom is.

Beszélgetés Barabás Albert – László, hálózatkutatóval

A beszélgetés apropója a nemzetközileg elismert kutató szakterületének megismerése, bemutatása egy interjúrészlet és egy rövid előadás formájában.

A fiatal ám rendkívül sikeres kutató roppant szimpatikus személyiség hatását keltette számomra az interjú hallgatása közben. Életét minden napjait átlagos ember életeként meséli el, melyben csoda nincsen miközben egy új tudományág legjelesebb kutatójaként jegyezheti magát. Szakterületét nem titulálja minden rendszerek urának vagy nélkülözhetetlen tudománynak, miközben az internet működésének megértése mindanyónkat talán eredményesebb felhasználóvá tehet.

Barabás Albert – László előadásának részlet is roppant jól érthető és befogadható habár borzasztó bonyolult dolgokat magyaráz. Ilyen a hálózatok működése, véletlen vagy jól meghatározott volta, keletkezése és megszűnése, robosztussága.

Nagyon érdekesnek találtam a videót, ám a pedagógia tudományával nem fedeztem fel a szoros kapcsolatot, így valóban „csak” az érdekesség szintjén talált meg a videó.

Még valamit megemlítenék, ami habár mellékesen hangzott el, engem mégis egyre inkább foglalkoztat, hogy bár Bostonban sikeres és elismert kutatóként tartják számon ő mégis „haza” vágyik. Ezzel a kérdéssel, a honvágy kérdésével mostanában sokat találkozom, és egészen elcsodálkozom azon, hogy tőlünk nyugatabbra fekvő jóléti államokban, országokban élő, vagy csak ösztöndíjjal tanuló emberek, akik „kint” a számításukat megtalálták, mégis miért vágynak olyan erősen haza?

Reflexió Mrázik Júlianna: Médiumpedagógia – A médiumok alkalmazása az oktatásban című írására

Az írás az oktatás különböző szintjein használható/használatos médiapedagógiai eszközöket veszi sorra. Jelen felsorolásból a merőben új ám majd' minden eszközt alkalmazó és egybeolvasztó digitálistábla és az ezzel jól alkalmazható digitális tananyagok hiányoznak. Meg kell említeni azonban, hogy ezek tárháza rendkívül széles és változatos mind formában mind minőségben. 

Az eszközök bemutatását tekintve elsősorban a használatuk, működésük, jellemzőik kerültek előtérbe. Néhol megjelenik pedagógiai hasznuk is. Úgy gondolom hasznos és egyben nagyon érdekes is lehetne erről bővebben olvasni. (főként nekünk pedagógia szakos hallgatóknak) Arra gondolok itt, hogy melyik eszközt mikor, hol, hogyan érdemes használni. Mi a legcélravezetőbb eszköz és hozzá kapcsolódó tanítási módszer az egyes korosztályok, iskolatípusok, tantárgyak vonatkozásában, illetve a hátrányok megemlítése is tanulságos lehet; mi az amit nem célszerű alkalmazni bizonyos tanítási célok elérése érdekében.

A hangsúlyeltolódás a TV nézéstől az internethasználat felé tagadhatatlan, így tehát érdekes lehet megvizsgálni a TV nézés hatásai, szokásai, társadalmi szabályszerűségei mellett a szabadidő eltöltés már nem is annyira új dimenzióját az internetezést. Éppen ezért ha az írás közbe jegyzett feladatokon elgondolkodom, akkor a tanári kompetenciák tárházát is ebbe az irányba bővíteném. Úgy látom, hogy egy interaktív tanórát koordináló tanár/tanító/oktató elengedhetetlen kompetenciája kell legyen a kritikai gondolkodás és annak átadása. Ma talán az elsőszámú feladat a tanár részéről, hogy a bármikor, könnyedén leszívható/zúduló információtömegből igényesen szűrni megtanítsa diákját. Másrészről a tanárnak úsznia kell az áramlattal melyben a tanuló otthonosan érzi magát és szívesen mozog. A mai iskola tanárának el kell fogadnia, ismerni kell, sőt muszáj kutatnia diákjai érdeklődési körét, szabadidő eltöltési módját, hogy aztán ezt eredményesen az oktatás/tanítás/nevelés szolgálatába állítsa.

Nyomtatottan: Mrázik Júlianna (2006)Médiumpedagógia-A médiumok alkalmazása az oktatásban. In: Tananyagok a pedagógia szakos alapképzéshez. Szerk:Bárdossy Ildikó, Forray R. Katalin, Kéri Katalin, Pécs, PTE BTK Neveléstudományi Intézet