Kusza mese
Elolvasva a mesét, úgy hogy az órán nem vettem részt, arra jutottam, hogy úgy születhetett a mese, hogy szavak voltak megadva melyeket bele kellett szőni a történetbe, a szavak többféle téma köré csoportosulása miatt lehetett ilyen a kusza a mese, az én elképzelésem szerint.
Véleményem szerint, mindenféle tudományos alap nélkül a mese akkor jó, ha elrugaszkodik a valóságtól, de mégis vannak benne elemek, melyekbe kapaszkodhat az olvasó, hallgató. Emellett az sem baj, ha van valamiféle történet és megoldás a mese végén, bár ezekhez nem ragaszkodnék szigorúan, ha a számomra élvezhető meséről beszélek.
A valós történet, monda, legenda, stb. műfajok azok melyek közel állnak a meséhez, de mégsem azok. Itt talán a valósághoz való erősebb ragaszkodás lehet a vízválasztó, míg mesének véleményem szerint szintén nem nevezhető a minden koncepció nélkül egymásután pakolt csodás, képzeletbeli képek, mozaikok, részletek egymásutánja sem. Itt fel is tennék egy roppant aktuális kérdést, hogy vajon az Alice csodaországban, vajon mesének mondható-e? Szerintem elgondolkodtató. A magam részéről úgy látom, hogy minél ügysebben lavírozik egy történet a teljesen elképesztő és elképzelhetetlen elemek valamint a valós alapok között, minél megfelelőbb módon, és arányban tudja ezeket vegyíteni, annál jobb a mese. Ezzel együtt mércéje lehet még a mesének és a mesélésnek a közösségi élmény is ahogyan átéljük a mese olvasás vagy hallgatás élményét. Úgy gondolom a közös mesélés remek módja a gyerekek „kikérdezésének”, hogy megtudjuk mi is jár a fejükben, hogyan is érzenek dolgokkal kapcsolatban, hiszen jól tudjuk milyen fontos fejlődés lélektani szerepe van a meséknek. A mese pedig azért kell, hogy jó legyen, hogy kellő képen élvezhessük azt, hiszen elsődleges szerepe mégis csak a szórakozás.
