tanár vagy több...
Az inspiráló tanárhoz kapcsolódó élményem, melyről beszámolnék, nem egy esetről vagy személyiségről, esetleg tanári hozzáállásról szól, hanem néhány borzasztóan beléimvódott mondatról.
A tanár, akiről beszélek a középiskolában tanított engem magyarra, nem állt hozzám túlságosan közel, bár módszertanilag véleményem szerint rendkívül innovatív volt, azonban a nevelésbe nem különösebben vetette bele magát. Mégis ő a legkiemelkedőbb „tanárélményem”, mert olyan megállapításokat tett, olyan megjegyzéseket fűzött hozzá, úgy összegezte egy-egy óra, egy–egy vers elemzését, hogy az valamiért az agyamba vésődött. Pedig nem tudtam minden esetben, hogy miről is van szó igazából, azonban ma, amikor megértem hozzá és valóban megértem miről szólnak azok a versek, a mondatok melyek azokon az órán tanulságként elhangzottak gyakran a fülembe csengenek, és jó tanácsként viszem őket magammal a magánéletemben.
Úgy gondolom, magyar tanárként nem kell ennél nagyobb elismerés.
